Hírek
Hogyan védekezhetünk túlfeszültségek ellen?
Az egyik védekezési mód régóta közismert: zivataros időben ajánlatos az antennavezetéket kihúzni a TV-készülékből. Azaz, ha megszüntetjük a kapcsolatot a túlfeszültséget behozó hálózat (antennavezeték) és az érzékeny elektromos berendezés (TV) között, akkor megszüntettük a veszélyhelyzetet. Ez a módszer sajnos nem mindig alkalmazható: a telefonközpontot, a számítógépet, az épületgépészeti berendezéseket amelyek tartalmazhatnak túlfeszültségre érzékeny elektromos egységeket nem mindig lehet egyszerűen kihúzni a konnektorból. Amikor a hálózat és a berendezés kapcsolatának megszakítása nem megoldható, vagy nem célszerű, akkor túlfeszültség-védelmi eszközök alkalmazása ajánlott (sőt, vannak olyan létesítmények, ahol ezen eszközök alkalmazása kötelező).
Mire való a villámhárító?
A kérdés talán nem is annyira ostoba, mint amilyennek első olvasásra tűnik. A villámhárító ugyanis egy dologra biztosan nem alkalmas: a villámok hárítására!
Ez a köznyelvben és a szakmai terminológiában egyaránt elterjedt megnevezés kissé félrevezető.
Bár az épületekre szerelt villámhárító feladata valóban az, hogy megóvja az épületet a villámcsapás mechanikai és termikus hatásaitól, mindez azonban nem úgy történik, hogy a villámhárító elijeszti, hanem éppen ellenkezőleg magához vonzza a villámokat.
A villám leegyszerűsítve nagy energiájú villamos ívnek tekinthető, amely rövid ideig (legfeljebb a másodperc ezredrészéig) létezik.
Eközben az ívben folyó nagy áramok hatására erős elektromágneses erőtér keletkezik, és az ív néhány centiméteres környezete több ezer fokra hevül. Így például ha a villám egy kéménybe csap, a kémény valószínűleg szétrobban, a tető pedig anyagától függően akár meg is gyulladhat. A villámhárító kialakításánál fogva alkalmas arra, hogy levezesse a villám energiáját tűz vagy mechanikai sérülés veszélye nélkül. A villámhárító fontos veszélymegelőző szerepe miatt szabvány határozza meg, hogy milyen épületre milyen villámhárítót kell felszerelni. A villámhárító tehát arra szolgál, hogy levezesse a villám energiáit, anélkül hogy mechanikai károsodás vagy tűz keletkezne. Sokan ebből arra a következtetésre jutnak, hogy villámhárító alkalmazásával a villámok elleni védekezés feladata megoldottnak tekinthető. Sajnos, ez csak részben igaz.
Amikor villámcsapás éri a villámhárítót, az nagy áramot vezet le a földbe. Ettől a szakszerűen tervezett és kivitelezett villámhárító, illetve a védett épület ugyan nem károsodik, azonban a levezetett villám áramának egy része behatol az elektromos hálózatba, és ez az érzékeny berendezéseket (számítógép, szórakoztató elektronikai eszközök stb.) tönkreteheti, roszszabb és szerencsére ritkább esetben elektromos zárlatot, esetleg tüzet okozhat. Ilyenkor nem közvetlenül a villám teremt veszélyhelyzetet, hanem annak másodlagos hatása okoz kárt.